Beszámoló, a Hatvani SM napról (2015.08.15-16)

Az idén a Sclerosis Multiplex Betegek Országos Szövetsége, az Észak-magyarországi SM. Egyesülettel közösen rendezte meg Hatvanban a 15. Országos SM napot. A kétnapos rendezvényre tagjaink közül 13-an jelentkeztek, végül is 12-en utaztunk vonattal Hatvanba, Magyarország egyik legszebb „virágvárosába". Már odaérkezésünkkor elbűvölt minket az irdatlanul sok szép virág. Olyan ez a zagyva-parti városka, mintha az ember egy virágoskertben járna, ahol mindenütt a legkülönbözőbb színekben pompázó virágsokaság borít be mindent. A Program szerint a főtéren volt a gyülekezés, ahol egy Francia kerékpáros küldöttséget vártunk. Ez lett volna a nap programindítója, de késésük miatt fogadásuk elmaradt. Így autóbuszokkal kivittek bennünket egy hatvani tó melletti vendéglátóhelyre, ahol nagyon finom bográcsban főzött gulyást kaptunk. Utána kinek-kinek a kijelölt szálláshelyére vittek bennünket autóbusszal. Mi, a Vasmegyei SM Egyesület tagjaival lettünk elszállásolva egy szállodában. Hatvanba utazásunk útiköltségét a Szövetség fizette, saját szervezetünk a szálloda költségeit, finanszírozta.

Másnap, a tulajdonképpeni SM napon sor került a közben megérkezett franciák fogadására, akik hosszú utat bejárva több országon át kerekezve jutottak el Magyarországra, – majd mentek további országokba – azzal a céllal, hogy mindenütt felhívják a figyelmet az SM betegségre.

A szokásos köszöntők és előadások után elfogyasztottuk a finom kiadós ebédet, utána pedig csoportosan megtekintettük Hatvan Város egyik nevezetességét, a hatvani Grassalkovich kastélyban működő Széchenyi Zsigmond Magyar Vadászati Múzeum kiállítását.

A jó hangulatban telt SM. nap zárása, s mint egy jó kirándulás után, kissé megfáradva, de élményekben gazdagodva tértünk haza.

Néhány szó a február havi klubnapi összejövetelről

Korábbi klubvezetőnk Hornung Hajnalka kiválásával kissé befelhősödött szervezeti életünk. Mára valamennyire sikerült megrázni magunkat, és most már kezd kicsit felderengeni, besütni ránk egy kisnapsugár is. Klubtársaink is kezdenek nagyobb lelkesedéssel aktivizálódni. Egy rendkívüli fehérasztalos rendezvénnyel jól kezdtük az évet, és a második havi szokásos össze-jövetelünk is igen tartalmas volt.

Új klubvezetőnk Kati meghívta Harcos tanár urat, aki szíve-sen elfogadta kérésünket, eljött közénk és nagyon jó előadást tartott az SM jelenlegi állásáról. Elmondta, hogy a pályakezdésétől napjainkig eltelt időszakban milyen nagy utat bejárva, mi-lyen pozitív változások történtek az SM kezelésében a folyamatos kutatások és gyógyszerku-tatások eredményeképpen.

De részt vett klubnapunkon Dr Dobos főorvos asszony és a kórház neurológiai osztályának főnővére is. Összejövetelünk második napirendje, szervezeti kérdések ismertetésével telt. Beszámoltunk alapítványunk elmúlt évi gazdálkodásáról, az idei év jelen-legi helyzetéről, és jövőbeni lehetőségeinkről. Következő összejövetelünkre is minél nagyobb létszámban várjuk kedves társainkat.

BEREKFÜRDŐ 2015

Anyaszervezeteink, a MSMBA és a MSMBSZ, május 4 – 9ig, az idén is megszervezte Berekfürdőn a „MoSoly hetet”, ahol ezen a tavaszi SM fesztiválon mintegy 110 fő vett részt. Saját szervezetünk 10 fős csapattal képviseltette magát.

A rendezvény célja volt: aktív programok keretében közösségi élményhez jutás, baráti kapcsolatok kialakítása, egészségnövelő tanácsokkal való ellátás, életviteli ismeretekkel való gazdagodás. Második napon elvittek bennünket autóbuszokkal a Tisza-tavi Ökocentrum parkba, ahol megcsodálhattuk Középeurópa legnagyobb édesvízi akváriumát, a benne élő számtalan sokaságú vízi élőlényt, a különféle formájú és fajtájú halakat. Módunk volt kishajókkal a vadregényes Tisza-tavon is hajókázni, megcsodálva a természet vízi világának itteni szépségeit.

Az időjárás kedvezett, alkalom adódott jó kis fürdőzésekre is. Ezen kívül igen sok szolgáltatást igénybe vehettünk, például: masszást, gyógytornát, Nordic Walking gyaloglást stb. Esténként pedig színvonalas előadásokat hallgathattunk, melyek közül kiemelném a Pető Intézet konduktornőjének igen érdekes és mindenki számára rendkívül hasznos előadását. Itt tanulhattam meg magam is, hogyan lehet elesett, testesebb nehéz, és önerejéből felkelni nem képes magatehetetlen SM beteget felemelni, felállítani. Számomra ez különösen hasznos volt és sajnos már alkalmazni is tudtam az óta. Meggyőződésem, hogy ilyen előadásokra lenne mind többször szükség, amiből az SM betegek és kísérőik tanulhatnak, profitálhatnak. SM napokon sokszor hangzanak el évek óta visszatérően olyan beszámolók, stb. amiből a betegek többsége szinte mit sem ért. Ehelyett is olyan előadásokra lenne szükség, amiből az SM beteg valóban hasznosíthatná a hallottakat, életvitelének módozatait teljesebbé téve. Nos, ez a Berekfürdőn látott, hallott előadás ilyen volt. Természetes azonban, hogy orvosaink tanácsaira, SM kutatások eredményeinek közérthető ismertetésére továbbra is szükség van.

A Berekfürdői öt napos rendezvénysorozat végül is egy igen hangulatos záró esttel ért véget, amikor is két fiatal zenészből álló nagyon jó számokat játszó zenekar adta a talpalávalót, még a „táncra perdülő” mozgáskorlátozottak kerekes székei alá is. Hasznos volt ez a jól sikerült SM fesztivál, mindenki nagyon jól érezte magát. Jó volt ott lenni. Jó volt közösségben lenni.

Pokorny Ferenc

Útóirat.

Amikor Berekfürdőről hazaérkeztem, első dolgom volt, hogy a szervezőknek külön-kölön írt levélben megköszönjem nem kis erőfeszítést igénylő munkáját, és hogy ott lehettünk. Mindenkitől válaszlevelet kaptam, amiben kifejezték, hogy milyen jól esett nekik ez a megköszönés, már csak azért is, mert nincsenek hozzászokva. Hiszen munkájukat nem igen szokták megköszönni, a tagszervezetek inkább csak elvárásokat fogalmaznak meg. Viszont az meg engem töltött el jó érzéssel, hogy válaszaikban arról szóltak, hogy csapatunkból többekkel beszélgettek, és ez alatt milyen remek emberekkel ismerkedhettek meg. Nekem gratuláltak a jó kis csapathoz. Az érdem azonban nem az enyém, ezért továbbadom. Hiszen a csapatépítés, az összekovácsolódás érdeme elsősorban korábbi klubvezetőnké Hajnikáé, és az új vezetőé Katié. Még azt is írták, hogy büszke lehetek csapatunkhoz. Hát az ő nevükben is, az is vagyok.

Nők Lapjában megjelent cikk

Az alábbi, Nők lapjában megjelent írást szeretnénk figyelmükbe ajánlani. (Kattintás után látható az eredeti méret)